(Az
ELFT Általános Iskolai Oktatási Szakcsoport 2004-ben kiadott füzetének
fényképek nélküli anyaga)
"A
legnagyobb boldogságom,
ha másnak tudást és örömet nyújthatok."
/Öveges
József/
Kevés olyan egyénisége van a magyar pedagógia történetének, aki szűkebb szakmája művelésén, tanításán keresztül olyan széles
tömegekre hatott, mint ő. A fizika területén neki sikerült először megtalálnia
azt a stílust, nevelő módszert, amely feltétele a tudomány és a tömegek találkozásának.
A tudomány-népszerűsítés
rangjának megteremtésében is Öveges professzoré az érdem: 32 könyve, 223 cikke,
256 rádió és televízió adása tanúskodik erről.
Öveges József a legelső Kossuth-díjas
tanár, aki „milliók szívébe oltotta be a fizika szeretetét” indokolta az Eötvös
Loránd Fizikai Társulat, amikor elsőként neki ítélte oda a Prométheusz érmet.
Az életpálya kezdete
A
család történetéről Öveges professzor így vallott 1976-ban: „Öregapám,
Mihálovics István (1838-1894), egy Balaton melletti iparos család sarja, kezdő
orvosként került Pákára. Körzetébe 23 kis falucska tartozott. A zalaegerszegi
Zsilinszky Borbálát (1845-1927) vette feleségül. A hozományból egy
szoba-konyhás lakást építettek. Az volt az orvosi rendelő is. A háztelek kissé
csonka volt, mert az előző tulajdonos, egy sokgyermekes koldusparaszt öt
kenyérért eladta a házhely egy részét, hogy gyermekei életét mentse egy fagyos
télen. Öregapám a tervezett második szobát harmincéves körorvosi működése alatt
sem tudta felépíteni, mert a szegény nép csak a halálos
ágyához hívott orvost.” 37 A nagyapa halála után egy fiatal tanító,
Öveges József (1871-1910) került Pákára. Feleségül vette az orvos tizenhat éves
lányát, Mihálovics Ilonát (1877-1953). Göcsejben, Páka községben született meg
legidősebb fiuk Öveges József 1895. november 10-én.
A
másik nagyapa, Öveges Alajos (1837-1906) a Győr megyei Pér községnek volt
negyvenöt éven át szeretett néptanítója. Nyugalomba vonulásakor (1901-ben)
fiát, Öveges Józsefet kérte utódjául, aki addig Pákán és Náprádfán tanított.
Költözésükkor Pér lakossága „Megjött az új mester!” felkiáltással fogadta a szekéren érkező Öveges családot.
A kis József első tanítója édesapja
volt, aki az elemi iskola öt osztályában nevelte, tanította. Később, mint
tanítógyerek, ingyenes ebédet kapott a győri bencéseknél. Öt diáktársával
együtt öregkisasszonyoknál élt, akik minden tantárgyból kikérdezték lakóikat,
így azok szorgalmas, jól tanuló gyerekekké váltak.
„Édesapám 38 éves korában hirtelen
meghalt. Édesanyám négy kiskorú gyerekkel Győrbe költözött, mert az elemi után
mind a négy gyermekét tovább akarta taníttatni a semmiből. Abból a kevés
pénzből éldegéltünk, amit holmijaink eladásából félretett. Szomszédai, látván
hősies küzdelmét gyermekeiért, azt tanácsolták, hogy adjon bennünket inasnak,
akkor majd keresünk. Akarta, hogy tanuljunk. Mi is ezt akartuk. Megszerettem
derék bencés tanáraimat, akik a diáksegély alapból egyszer még új ruhát is
adtak. Osztályfőnököm pedig keveset viselt klepetusával ajándékozott meg.
Gyakran fájt a fejem. Most már tudom mitől. Az éhségtől. De ezt akkor tudtam
meg, mikor a hatodik gimnáziumi osztály elvégzése után bekövetkezett a nagy
fordulat életemben, és akár háromszor is jóllakhattam, és nyugodtan tanulhattam
villanyfénynél, nem kellett esténként a petróleummal is spórolnunk.
Vágyakozva láttam, hogy milyen
békességben élnek hivatásunknak derék bencés tanáraim. Hallottam, hogy
valamikor az utcán csatangoló gyermekek oktatására alakult meg a Kegyes
Tanítórend, a piaristák rendje.” 38
Öveges József 1912. augusztus 27-én
felvételt nyert a Piarista Tanítórendbe. „Szokás volt, hogy mielőtt vakációra
utaztunk volna, a kispap csoport búcsútisztelgésre megjelent az atyáknál. Egy
ilyen alkalommal a jó Pózna tanár úr, aki engem tanított, így szólt:
- Melyikük az az Öveges?
- Én vagyok, kérem!
- Magáról hallottam a legtöbb szépet!” 39
Egy évi váci noviciátus után a
gimnázium hetedik és nyolcadik osztályát a Kecskeméti Piarista Gimnáziumban
végezte. Itt jeles eredménnyel érettségizett. Egyetemi tanulmányait a budapesti
Magyar Királyi Tudományegyetemen végezte 1915-1919 között, mint számtan-fizika
szakos tanárjelölt. Szaktárgyaiból az összes vizsgáját kitüntetéssel tette le.
1919. december 10-én kapott középiskolai tanári diplomát. Két professzor
terjesztette fel maga mellé tanársegédi állásra. A későbbi Nobel-díjas Hevesi
György pedig gyakornoki állást ajánlott neki. Sajnos a Tanácsköztársaság bukása
miatt meghiúsultak tervei, és Övegest a tanítórend vidékre helyezte.
Tanári állomásai
Szeged
1919. november 30.
-
1922. június 30.
Tata
1922. július 1.
-
1924. június 30.
Vác
1924. július 1.
-
1930. június 30.
Tata
1930. július 1.
-
1940. szeptember 30.
Budapest
1940. szeptember 30.
-
1948. július 30.
Piarista gimnáziumában élt és dolgozott mint
középiskolai tanár.
A tanári pálya választásában jelentős szerepe volt családja pedagógiai
hagyományainak. Ősei atyai ágon kétszáz évre visszamenően mind néptanítók
voltak. Ő sem gondolt más hivatásra. Nemcsak a tudásközlés izgalma, hanem a
nevelés szépsége is vonzotta, hiszen tizennégy éves korától ő is szeretetre
szoruló félárva gyermek volt. A Tatai Kegyes Tanítórend 1937-es értesítőjében a
tanítást a legnehezebb fizikai munkához, a zsákhordáshoz hasonlította: „Emez a
fizikai tehetetlenségi erőt, amaz a szellemi tehetetlenséget hivatott
legyőzni.” 39
Saját bevallása szerint a számtan-fizika szakot azért választotta, mert
ösztönösen vonzódott a tárgyi, a bizonyítható igazságok felé. Gyermekkorát
falun töltötte, a természet csodáinak zaklató kérdéseivel. Választ nem kapott,
mert nem volt sem könyv, sem ember, aki megmagyarázhatta volna a jelenségeket.
Mikor tanítani kezdett, még alig akadt olyan tudományos könyv, amelyet
ajánlhatott volna az ifjúságnak. Ezért kezdte el maga a könyvírást.
Az egyetemen is csak az első évben Eötvös Loránd óráin látott előadási
kísérleteket. Még a meteorológiát is elméletileg oktatták. Öveges egy német
nyelvű könyvet kapott kölcsön, amely a mindennapi megfigyelések alapján közölt
meteorológiai ismereteket. Ő is megpróbálkozott az írással. Vidéki tanársága
harmadik esztendejében elkészítette első kéziratát Időjóslás és időhatározás
címmel. Csak úgy akadt rá kiadó – a tatai Engländer cég, ha előzőleg összeszed
kétezer előfizetőt. Így gyűjtötték Csokonai korában is az előfizetőket! Öveges
József felhívásának azt a meghökkentő címet adta: Öveges József felhívásának
azt a meghökkentő címet adta: „Adja el az esernyőjét!” Később már próbaív
benyújtása nélkül is megkötötték vele a szerződést.
Fiatal tanár korában az óraközi szünetekben gyakran
olvasgatott az udvaron. Egyik idősebb kollégája megjegyezte:
Fiam, meglátod, te még nagy ember leszel! Minden idődet
kihasználod.
Irodalmi munkássága 32 könyv, sok-sok cikk és feljegyzés. Közülük
néhányat idegen nyelvekre is lefordítottak.
Könyvei áttekinthető beosztásúak. Szerkesztésmódjára jellemző, hogy
betűforma váltásokkal kiemelte a lényeget, rajzokkal illusztrálta a
kísérleteket. Ez az első világháború után nagyon újszerű volt Magyarországon.
Lelkiismeretességét jellemzi a gyorsan egymásra következő kiadásokban
végrehajtott apró változtatások. Ezek a könyvek használhatóságát nagyban
emelték. Az egyes rövid alfejezeteket címmel látta el. Piarista őse, Lutter
Nándor példáját követve mértékegység-átalakításokat végzett.
Tatai tanárként kapott
megbízást a tankönyvírásra. Igazgatója tanúja volt egyik órájának, ahol a
zárójelenetben Öveges József a tanítványaitól megkérdezte: „Ki akar most
jelesre felelni a jövő órai leckéből?” Az egész osztály felnyújtotta a kezét.
Nemsokára a tankönyvkiadó vállalat igazgatója kereste fel, s felkérte a Kis
fizika megírására. Az 1936-os tanév végén a kiadóvállalat vezetője megkérdezte
a tanárok véleményét a tucatnyi új tankönyvről, s megállapította, hogy
tankönyveikért együttvéve sem kaptak annyi dicséretet, mint az Öveges által
írott Kis fizikáért.
1945 után is használatban maradt három tankönyve: Kis fizika,
Összefoglaló kérdések a fizikáról, Kísérleti fizika I-II. A tanításban szerzett
tapasztalatai keltek életre e műveiben. Erre önérzettel mutatott rá néhány
cikkében olyan tankönyvírókkal szemben, akik sohasem tanítottak középiskolában,
és mégis középiskolai tankönyveket írnak, tanügyi reformokat hajtanak végre.
Öveges József húsz
éven át tanított vidéken. A kitűnő tanár híre messze terjedt, s a Főváros
piarista gimnáziumába helyezték. Budapesten a Pesti Barnabás utca és a Március
15. Tér sarkán állt a Piaristák Háza. Dunára néző szobájában élt és dolgozott a
papság üldözéséig. 1948-ban a Varsányi udvar 2-be költözött, a negyedik
emeleten kapott két szobás napfényes lakást.
Középiskolai tanárként
óráinak sikerét azon mérte le, hogy mennyit nevetnek a gyerekek. Az anyag
viselkedésének megértetésére törekedett. Hitte, hogy tanítványai ebből érteni
tudják majd az emberi viselkedést is. Egykori tanítványai, kollégái legendákat
mesélnek óráiról. Öveges professzor egyik titka valószínűleg az egyszerűség,
amiről már negyven esztendeje, hogy így vallott: „ A
legegyszerűbb a legművészibb.” 40 Sok időt töltött a szertárban,
ahol a diákok segítettek neki előkészíteni a kísérleteket. Ezzel is munkára
nevelte őket. „Nem azt akarom, hogy megtanuljanak bizonyos geometriai szabályt,
a célom, hogy szokták a munkát, tanuljanak meg dolgozni.” 41
Ars poeticának is
beillik az a kis töredék, amit a tanításról mondott: „A
mi szerepünk a bányászlámpáé, csak oda akarunk elegendő fénnyel világítani,
ahol szükség van rá.” 42
Öveges József készítette az első rádióadó-vevő készüléket Tatán.
Legjobb tanítványaival rádión keresztül is kapcsolatban állt.
Az egészségét óvta, a természetet járta. Sok tatai fiatalt tanított meg
úszni. Hajmeresztő atlétikai mutatványai miatt a strandon egyszer cirkuszi
artistának nézték. Ő honosította meg a jégvitorlázást Tatán. Keresztbe
erősített két söprűnyelet, rákötötte az ágylepedőt, majd a vállára akasztotta a
maga készítette szárnyakat, s szélsebesen siklott vele a Nagytó jegén.
Mesélik, hogy nagyon
félt a fertőzéstől. Csak könyökkel-lábbal nyitotta, csukta az ajtókat. Egyszer
majdnem botrány lett e különcségéből, mert az iskolát meglátogató Eszterházy
grófnővel sem volt hajlandó kezet fogni.
Az iskolába érkezésekor az osztály ajtajából ügyesen feldobta kalapját
a fogasra. Tanítványaitól megkövetelte a rendszeres felkészülést. Nem lehetett
tudni mikor feleltet, óra elején vagy magyarázat közben. Egy gyufás skatulyában
őrzött az osztály létszámának megfelelően megszámozott cédulákat, és behunyt
szemmel húzott közülük. Nála jelest csak az kapott, aki feleléskor nem vett
krétát a kezébe, s a legbonyolultabb levezetést, jelenséget is maga elé
képzelve tudta elmondani. Az egyik leghíresebb tanítványa: Dr. Bászel Károly,
aki fizikából bukásra állt, mielőtt Öveges Tatára került. Ma az aacheni
műegyetem professzora. Elmesélte, hogy találmányainak zömét Öveges professzor
módszerének köszönheti, mivel legtöbb kutató csak laboratóriumban vagy
rajzasztal mellett tud valami újat kitalálni. Ő azonban erdőben sétálva, vagy
sötétben, álmatlan éjszakáin is tudott kísérletezni. Maga elé tudta képzelni
azt a műszert, azt a jelenséget, amelyből egy-egy találmány megszületett.
Amikor még középiskolában tanított, Öveges
József diákjaival füzetük első oldalára íratta: ”A semmiből nem lesz semmi.” Ez
a jelmondat serkentette, amikor nehéz volt munkához fognia. Diákjait
felhatalmazta, hogy megnézhetik lakása ablakát reggel négykor. Ha nem látják a
világosságot, hogy már felkelt dolgozni, akkor menjenek fel és kérjék számon: „Így mutat jó példát a tanár úr?”
Emberségéről tanúskodik, hogy különösen
figyelt azokra a tanulókra, akiknek probléma volt egy füzet, egy körzőkészlet,
egy pár cipő megvásárlása, akiknél nem volt egy nyugodt sarok, ahol leckéjüket
elkészítsék.
Öveges József a katedráról emelte fel
szavát a zsidó-törvények ellen. Ismerőseinek „pápai menlevelet” szerzett.
Amikor a helyzet katasztrofálissá vált, nem egyszer életének kockáztatásával
próbált az üldözötteken segíteni.
1945 után a Köznevelés Könyvtára első
kötetében feltette a kérdést: „Hogy állunk a
fizikával, ahol a tanítás kizárólag kísérleti alapokon nyugszik? Mit tegyen az
elpusztult szertár tanára?” Válasza az volt, hogy hulladék anyagokból és
használati tárgyak segítségével el lehet végezni a legbonyolultabb kísérleteket
is.
Állítását bizonyítani akarta a kísérleti és
módszertani anyagok gyors elkészítésével. Papírra vetette A
fizikai kísérletezés módszertana című könyvét és a Kis fizika I-II. kötetét. E műveket a tanárok és a tanítványok egyaránt jól
használhatták.
1948 után nagy
hangsúlyt kapott a természettudományos világkép kialakítása. A tanári kísérlet
elengedhetetlen részévé vált a fizika órának. A felszerelés nélkül maradt
iskolákat a minisztérium univerzális Csekő-féle ládákkal látta el. Megjelent a
Csada-Csekő-Jeges-Öveges: Fizikai eszközök és kísérletek című munka, mely a
házilag elkészíthető kísérleti eszközökkel kívánta támogatni a fizikaoktatást.
Az Országos
Köznevelési Tanács tagjaként Öveges József részt vett az iskolareform
kidolgozásában. Csak egy esztendőre vállalta a fizikatanítás budapesti
szakfelügyelését. Lemondásában megírta: „Olyan iskolában –mint szakfelügyelő-
nem fogom, a tudás nívóját vizsgálni, ahol még tankönyve sincsen a
gyerekeknek.” Szerinte az oktatás célja nem az, hogy befejezett tudást adjon,
hanem az, hogy szilárd alapot teremtsen a továbbhaladáshoz.
1946-ban a
Közgazdasági Egyetem diáktanácsának felkérésére a fizika megbízott előadója
lett, majd egy év elteltével egyetemi tanárrá nevezték ki ugyanitt Övegest.
Megalakult Budapesten az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola.
A tanárválasztó ülésen rajta kívül más név szóba
sem került a fizika tanszék élére.
„A főiskola igazgatója megkérdezte tőlem, hogy vállalnám-e a főiskolai
tanárságot ebben az intézetben, bár ez kisebb rangot jelent, mint az egyetemi
tanárság. Erre azt válaszoltam, hogy őseim is mind néptanítók voltak, én is a
nép számára akarok tanárokat nevelni. Vállalom!” 43 Öveges József
életében először kapott hatalmat. Először félt a feladattól, de megtalálta módját hogyan lehet legsikeresebben tanszéket
vezetni. Egyenrangú félként kezelte munkatársait. Mindenkinek meghallgatta a
javaslatát, s meghagyta: dolgozzanak úgy, mintha maguk is tanszékvezetők
lennének.
Minden téren példát mutatott nekik. Nagyon megkönnyítette a saját
helyzetét ezzel, s a munkatársai is jól érezték magukat. Együtt igen eredményes
munkát végeztek. Legnemesebb feladatának tartotta a Professzor, hogy hazánk
általános iskolái számára jól képzett, hivatásszerető fizikatanárokat neveljen.
Vizsgáztatáskor kiírta: „Halk társalgási hangot kérek!” Tartottak tőle a
hallgatók, mert addig kérdezte őket, amíg érthetően, egyszerű nyelven feleltek.
Életművének nagyobb
részét az ismeretterjesztés alkotta: előadások, könyvek, cikkek, diasorozatok,
filmek formájában.
„Előadóterem lett az egész ország.” A korosodó piarista tanárnak jutott
eszébe elsőként az, hogy a rádión keresztül felhívja az emberek figyelmét az
atombomba jelentőségére.
1948-ban a Kossuth-díj
legelső kiosztásakor Rákosi Mátyás nyújtotta át a kitüntetést Öveges Józsefnek
és Sík Sándor (költő) rendfőnöknek. Ezzel elismerte a piarista rend háromszáz
éves nevelőmunkáját. A Professzor a díj pénzbeli értékének egy részét a pákai
iskolának adta a szegény és a cigány családok megsegítésére. Harmincöt éves
tanári működés után, 1955-ben az Állami Pedagógiai Főiskola megszűnésekor saját
kérésére nyugalomba vonult, hogy irodalmi munkásságát még hatékonyabban folytathassa.
Ugyanebben az évben a miskolci Nehézipari Egyetem Tanácsa meghívta
tanszékvezető egyetemi tanárnak. ”A megtisztelő felhívást –őszinte fájdalmamra
nem fogadhattam el, mert akadályozott volna abban, hogy könyveimmel, a rádióban
és a televízióban akkoriban kibontakozó adásaimon keresztül olyan mértékben
lehessek a nép tanítója, mint szerettem volna” 44 Öveges professzor
a rádióban 256 előadást tartott, a televízióban pedig 135 alkalommal szerepelt.
Nagysikerű sorozatokat szerkesztett és vezetett: Atomfizika, technika és élet,
100 kérdés – 100 felelet címmel. Szórakoztatva mutatta be játékos kísérleteit,
s a jelenségek bemutatásakor maga is fellelkesült. Hitt az élőszó hatásában, a
tanári magyarázat erejében. Kedvenc hasonlata a jerikói rózsáról szólt. Ez egy
összeszáradt, csúnya óriáspókhoz hasonlító növény, de ha vízbe teszik,
megduzzad, kivirul, kiszínesedik, él. Ilyen száraz, csupán a vázat tartalmazza
a tankönyv is. Ha a tanári magyarázat száraz, a csoda elmarad. Mindig a
közönség helyébe képzelte magát, csak azt mondta el, amit maga is szívesen
hallott volna. Színészi fogásokkal fűszerezte mondanivalóját. Csak olyan
kísérleteket mutatott be, amelyeket a nézők bármelyike utánozhatott otthon a
mindenütt megtalálható eszközökkel.
Hogyan jutott el az egyszerű kísérletekig, amelyeket mindenki feszülten
figyelt, megértett és utánozhatott? Emlékezetében leginkább kecskeméti tanára,
Nagy József egyszerű, de nagy méretű eszközökkel
bemutatott mérései maradtak meg. A Nap delelési idejének meghatározására papírhengert
állított fel az udvaron. Micsoda hatással lehet egy
kísérletező fizikatanár a diákjaira!
Az egyszerű kísérletek
mérésre is alkalmazhatók. Erre egy érdekes vetélkedő a példa: A TV egyik
nyilvános adásának tárgya a hang terjedési sebességének mérése volt. A
Professzor nyilvános versenyre hívott ki egy jól felszerelt intézetet. Az
intézeti kutató elhozta az ezredmásodperceket jelző elektronikus időmérőjét,
amelyet a mikrofonhoz érkező hang indított el, majd állított le, automatikusan.
Öveges is felvonult… Három konzervdobozból összeragasztott csővel, egy
collstokkal, egy vízzel telt befőttesüveggel és egy „Á” hangsíppal. Az
eredmény: A stúdió hőmérsékletének megfelelő hangterjedési sebességet ő kapta
meg pontosabban.
Kísérletező
tankönyveket kértek tőle a nagyközönség számára. Így meg kellett építenie az
egyszerű, érthető, tapasztalati alapot az elvontnak látszó jelenségek, fogalmak
megértetésére.
A mindennapi jelenségeken keresztül eljutott a nehezebbnek látszó
problémák és fizikai törvényszerűségek magyarázatára. Kísérleteiből több könyv
is született: Tanulságos fizikai kísérletek, Kísérletezzünk és gondolkozzunk!
Színes fizikai kísérletek…
Új tankönyveket írt a
katonai főiskolások számára Az elektrotechnika és A
fegyverek fizikája címmel. Grafikusa, Molnár Ottó nagy feladatot kapott. Jó
ötletekkel, egyszerűen értelmezhető, méretarányos ábrákkal látta el az Öveges-
féle könyveket.
A Professzor ismeretterjesztő
sorozatokat indított az Élet és Tudomány című folyóiratban. Megjelentek a
fizikát közérthető nyelven népszerűsítő könyvei: Érdekes fizika, A mikroszkóp
használata, Színes atomfizika, Túl a rádióhullámokon –A fény stb.
A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Országos Elnökségének tagjává
választották 1964-ben, majd 1970 után az elnökség állandó, tiszteletbeli tagja
lett. Mint népművelő fontosnak tartotta olyan jelenség bemutató intézetek
létrehozását, ahol mindenki számára érthetően, az emberek szórakozva ismernék
meg korunk tudományát és technikáját. Az első szerény lépés megtörtént a TIT Budapest,
Bocskai úti stúdiójában. Öveges
professzor álma halála után tizenhét esztendővel vált valóra igazán, amikor
elkészült a Csodák Palotája. Ma már az üzletekben sokféle játékdoboz kapható,
amelyek tartalmából működő eszközök állíthatók össze: távcső, mikroszkóp,
motor, rezgőkör… Tudományos játékszobákat azonnal lehetne szervezni az
iskolákban is. A gyerekek százezrei szerezhetnének ilyen módon „átélt” tudást,
felejthetetlen tudományos élményt.
Öveges József
népszerűvé vált „a fizika varázslójának” nevezték az emberek.
Az ELFT Általános Iskolai Oktatási Szakcsoportja 1991 óta minden évben
országos, felmenő rendszerű fizika versenyt rendez a 14 éves korú tanulóknak
(ide érteve a határainkon túli területeken, a fizikát magyar nyelven tanulóknak
is)
A verseny neve Öveges József
Fizikaverseny, ami országos döntővel zárul. A döntőt 1991-2000 között
Tatán, 2001, 2002-ben Budapesten, 2003-tól Győrben rendezik meg.
Ma Budapesten és Balatonfűzfőn középiskola, Zalaegerszegen, Pákán és
Péren általános iskola viseli a nevét.
Győrött és Pákán utcát, Tatán emlékversenyt neveztek el a Professzorról.
A szombathelyi Tanárképző Főiskolán az Öveges napon a fizika szakos tanárjelöltek
mérik össze kísérletező ötletességüket. A TIT Öveges József plakettet adományoz
a legjobb ismeretterjesztő munkát végzőknek minden esztendőben.
Az Eötvös Loránd
Fizikai Társulat első ízben Öveges Józsefnek ítélte oda az 1974-ben alapított
Prométheusz érmet „a felszabadulás után végzett országos viszonylatú ismeretterjesztésért.
Milliók szívébe oltotta be a fizika szeretetét”, s nagyon sokan a fizikán
keresztül kaptak kedvet más tudományok műveléséhez. Nobel-díjas tanítványa Oláh
György is Öveges József módszerének köszöni az érdeklődésének felkeltését és a
kutatáshoz való kitartásának megalapozását.
Idősebb korában sokan kihasználták
szerénységét, segítőkészségét. Kérőlevelek százai érkeztek hozzá. Öveges pedig
csak dolgozott. Szerette volna kinyitni a tudás kapuit mindenki előtt. 84 éves
korában éppen kedves ismerőseinek mutatott kísérleteket, miközben agyvérzés
bénította meg. 1979. szeptember 4-én lobbant el életének gyertyája. Budapesten
és Zalaegerszegen a TIT elnöke, majd volt kollégája, Perényi Rudolf és egykori
tanítványa Vajay István vikárius köszönt el a legismertebb magyar fizikustól.
Zalaegerszegen, a Göcseji úti temetőben helyezték végső nyugalomra.
Hozzá hasonló, egész életét az
ismeretterjesztésnek áldozó pedagógus még nem élt Magyarországon. Ma őszülő
tanítványok vallják, hogy Öveges Józseftől nemcsak a fizikát, hanem a tanítás
művészetét és az emberséget is megtanulták.
Hagyatékát az Öveges család, a tanítványok és a budapesti Piarista Gimnázium és a pákai iskola
őrzik. A Nemzeti Tankönyvkiadó reprint kiadásban juttatta el a diákokhoz
könyveit.
A professzor művei a
ma és a holnap fizikatanárainak, diákjainak bőséges forrásul szolgálnak.
Öveges József könyvei
Időjóslás
és időmeghatározás.
Cserkészkönyvtár, 96 oldal, 1924. Tata Saját kiadás az Engländer cégnél.
2000 példány.
Összefoglaló
kérdések a fizikából.
1935. Budapest, Stephaneum, 205 oldal
Kis
fizika gimnázium VIII. o.
Budapest, 1936. Stephaneum 200 oldal
Kísérleti
fizika I. A gimnázium VII. o. részére Stephaneum
Kísérleti
fizika II. A gimnázium VIII. o. részére 1940. Tankönyvkiadó
Kis fizika
az általános iskolák számára.
1946.
Atombomba. 1947. Atheneum. 80 oldal
Fizikai
eszközök és kísérletek tanárok számára 1947. Szocialista Nevelés Könyvtára. 136 oldal. II. kiadása 1950.
Bevezetés
a természettanba. 1948. Új
Nevelés Könyvtára. 320 oldal.
A
legújabb kor fizikája. 1951.
Művelt Nép. 252 oldal. 3 kiadásban.
Az élő
fizika. 1952. Művelt Nép. 340
oldal. 4 kiadásban jelent meg.
Játékos
fizikai kísérletek. 1953.
Ifjúsági Könyvkiadó. 190 oldal
Elektromosságtan
és az élet. 1953. Művelt Nép.
234 oldal. 3 kiadás
Kis
fizika I. 1953. Művelt Nép. 196
oldal. 15000 példány.
Kis
fizika II. 1954. Művelt Nép. 180
oldal. 15000 példány
Az
elektronok nyomában. 1955.
Művelt Nép. 332 oldal. 15000 példány
Túl a
rádióhullámokon, a fény. 1957.
Művelt Nép. 364 oldal. 5000 pld.
Fény a
tudomány szolgálatában.Sugárzások. 1959. 107 oldal. 2
kiadás
Elekrtotechnika. Műszaki Kiadó. 1970. 464 oldal. 25000 példány.
A
fegyverek fizikája. 1972. Zrínyi
Katonai Könyvkiadó. 360 oldal.
Színes
fizikai kísérletek – a „semmiből” Molnár Ottó rajzaival. Móra Ifjúsági Könyvkiadó. 1977.
80 oldal. 44800 pld. Több nyelven megjelent.
Játékos
kísérletek az elektronnal. Molnár Ottó rajzaival. 1979.
Móra Ferenc Könyvkiadó. 45000 példány.
Posztumusz
kötet 1981. 23000 példány. Bölcs bagoly sorozat.
James Watt és társai a gőzgép feltalálásában
James Watt és társai a gőzgép feltalálásában
Amikor
James Watt megszületett 1736. január 19-én Greenockban, az észak
skóciai kis tengeri kikötő városban, már százával zakatoltak szerte
Brit honban a gőzgépek. Mégis James Wattra gondolunk, mint a gőzgép
feltalálójára, mert újításaival többszörösen hatékonyabbá vált az
elégetett üzemanyag energia-felhasználása.
Az elődök
A
gőz ereje már ismert volt az ókorban is, de sem a felhasználás
szükségessége, sem a gépeket létrehozó technikai fejlettség sem volt
megfelelő ahhoz, hogy erőgépeket alkossanak hozzá, így csak egyszerű
látványosságot készítettek alkalmazásával.
Az
Alexandriai Hérón hellén gépész és matematikus az aeolipil,
ismertebb nevén Hérón-labda szerkezetet készített a. Kr.u. I.
században. A „gép” egy vizet tartalmazó, fűthető, félgömb
alakú edény volt, amelyet csövek kapcsoltak össze a fölötte lévő, két
fúvókával ellátott gömbbel. Az alsó edényből a gőz csöveken át a
felső gömbbe jutott, és a fúvókákon keresztül kilövellve megforgatta
azt.
Egyszerűsített
XIX. századi iskolai modelljei megtalálhatók a hódmezővásárhelyi
Bethlen Gábor Református Gimnázium szertárában, de mai formáit
megtekinthetjük az internetes videó megosztókon is.
https://www.youtube.com/watch?v=Y8eb3ak1f9g
https://www.youtube.com/watch?v=YqL9tsDtMqc
https://www.youtube.com/watch?v=1z3DbBDRrIU
https://www.youtube.com/watch?v=6yzZuIw25TU
A legutóbbi tudományos
kutatásokban felmerült annak lehetősége, hogy már Hérón előtt, a Kr.
e. kétszázas években Arkhimédész – aki 250 évvel
korábban ugyanabban az alexandriai tudományos körben nevelkedett,
mint Hérón -- gőzágyúkkal védte Szirakuszát a római hajóhad
támadása idején.
Héron
idejében már sok légdugattyús mechanikai szerkezet működött, de a
görög matematikus elmulasztotta a gőz és a dugattyú összekapcsolását,
és ezzel a gőzgép feltalálását.
Az első szükséglet, a
bányavizek kiszivattyúzása a XVII-XVIII. században jelent meg szerte
Európában, de a legmagasabb technikai fejlettség Angliában volt ahhoz
meg, hogy valamiféle gépeket alkossanak. A bányák felszínközeli
fejtése hamar kiapadt. A mélyebbre hatolás akadálya a bányaüregeket
elöntő víz volt. Kézi és állati erővel, csak korlátozott mélységig,
vagy nagyobb mennyiségű víz beáramlása esetén egyáltalán nem lehetett
a bányászatot folytatni. Nem véletlenül reklámozta gőzszivattyúját
Thomas Savery 1698-ban A Bányászok Barátja (The Miner's
Friend) néven.
A Savery (1650-1715) gőzszivattyú működését a következő animáción
követhetjük.
A föld felett elhelyezett tartály lefelé irányított
csövön keresztül a bánya vizéhez, illetve oldalirányban a
gőzforráshoz van csatlakoztatva, megfelelően irányított nyitó-záró
szelepekkel. Kezdetben az atmoszferikusnál (légkörinél) 8-10 szeres
nyomáson gőzt eresztenek a tartályba, ekkor a felső szelep nyitva
van. A felső és jobb oldali szelepek elzárása után, a tartályra hideg
vizet locsolnak. Ekkor a tartályban lévő gőz lehűl, lecsapódik, így a
tartályban a nyomás lecsökken. A tartály alsó, bányavízhez
csatlakoztatott cső szelepét megnyitva a külső légnyomás benyomja a
tartályba a bányavizet. Az alsó szelep zárása és a gőz szelepének
nyitása után, a következő ütemben a nagy nyomású gőz kinyomja a
szabadba a tartályba felszívott vizet, miközben a tartály megtelik
gőzzel. Innen a folyamat kezdődik elölről.
A Savery-féle szivattyút a szakirodalom nem nevezi gőzgépnek, talán
mert nincs benne dugattyú. Ezt az apró lépést a XVII. században
először a francia származású orvos, Denis Papin (ejtsd:
„papen”) tette meg.
Az animáción jól látható
az elvi működés, noha a részletek, a vízbejuttatás és a dugattyú
által működtetett szerkezet nem jelenik meg rajta.
Papin (1647-1712) ugyan
nem alkotott gőzgépet, de a gőzgéphez elengedhetetlen biztonsági
szelepet ő találta fel. Ilyen szelep van a konyhai főzőedények, a
kukták fedelén is. A biztonsági szelepre azért volt szükség, mert
hiányában gyakori volt a nagynyomású gőz okozta halálos áldozatokat
követelő robbanás. A kukta is Papin találmánya. A kukta másik gyakori
neve a Papin fazék.
Az első és az egész brit
területen elterjedten működő gőzgépet Savery üzlettársa, Thomas
Newcomen (ejtsd: nyúkamön)(1663-1729 ) alkotta meg. Ismerte-e
Papin ötletét, vagy magától rá jött a dugattyús működés gondolatára,
nem tudjuk. Newcomen a dél-angliai Devonshire megyében, Dartmouthban
született azon a vidéken, ahol az ónbányák vízelöntése sokakat
foglalkoztatott. Érdemes megjegyezni, hogy Dartmouth és Savery
szülővárosa, Modbury légvonalban 25 km-re van egymástól. Ugyanakkor a
13 évvel később született, majd felnőttként kovácsként, vízvezeték
szerelőként, és bádogosként dolgozó Newcoman üzlettársa lett az
előkelő származású Saverynek.
A Newcoman gépek működését az animáción követhetjük.
A középen
csapágyazott kétkarú emelő bal oldalán a bányavíz dugattyús tartálya
látható, a jobboldalán a gőzerővel, illetve a légnyomással
működtetett dugattyús munkahenger helyezkedik el. Amikor a jobb
oldalon a gőz hatására a munkahenger dugattyúja felfelé mozog, akkor
a baloldali munkahengerből kiáramlik a víz, és a dugattyú
gravitációsan mozog lefelé. Második lépésben a beáramló gőz szelepét
elzárják és a munkahenger baloldalán lévő hideg vizes tartályból -- a
szelepet megnyitva – vizet fecskendeznek be a gőzzel teli
munkahengerbe. A gőz lehűl, lecsapódik és ezzel a henger belsejében
rendkívülien lecsökken a nyomás, így a külső légnyomás a dugattyút
lefelé mozgathatja, miközben a munkahenger alatti jobb szelepen a
hengerből a víz eltávozik. Innen a folyamat kezdődik elölről.
A történeti irodalom
szerint annak ellenére, hogy Newcomen szabadalmazta találmányát, a
vízbefecskendezést, hívő baptistaként könnyen lemondott anyagi
jogainak érvényesítéséről hittársai körében, így terjedhetett el
gyorsan gőzgépe.
A Newcomen gőzgép 500 ló munkáját helyettesítette, de volt egy nagy
hibája: a vízbefecskendezéssel nemcsak a gőz hűlt le, hanem a
munkahenger is. Ezt a hibát küszöbölte ki James Watt azzal,
hogy a gőz lecsapatását egy külső, a munkahengertől független
tartályban csapatta le és ezzel többszörösére növelte a gép
hatásfokát. Az animáción látható a további újítás azzal, hogy a
munkahenger nem csak az egyik oldalán kap gőzt, hanem mindkét
ütemben, hol alulról, hol felülről.
James Watt , hét évvel
Newcomen halála után született a fenti északon, a skóciai
Greenockban, 1736. január 19-én. Ezermester apjától tanulta a
fúrás-faragást, valamint a barkácsolás szeretetét.
Watt igen sikeres, skót
református családból származott. Nagyapja matematikát tanított, apja,
id. James Watt hajóépítő ács és sikeres vállalkozó volt. Édesanyja,
Agnes Muirhead, jó hírű családból származott.
A kis James beteges
gyermek volt. Gyakran kellett az iskolából kivenni, ahol geometriát,
görög és latin nyelvet tanult. Otthon édesapjától a számtant és
írást, édesanyjától az olvasást tanulta meg. A középiskolában kevésbé
volt sikeres a nyelvi tanulmányokban, annál inkább kitűnt a
matematikában, a természettudományban, és a mérnöki tudományokban.
Tizennyolc éves korában
édesanyja meghalt. Ugyanakkor másik csapás is érte a családot, a
hajózási vállalkozásban egy elsüllyedt hajó okozott csődöt. Az ifjú
és tehetséges Watt feladta egyetemről szőtt terveit, és 1754-ben
Londonba ment egy földméréshez, csillagászathoz és a hajózáshoz
szükséges műszerek ismereteit oktató ipari iskolába. A kétéves kurzus
ismereteit az ifjú Watt tehetségének, gyors észjárásának és édesapja
műhelyében tett gyakorlati ismereteinek köszönhetően egy év alatt
sajátította el.
1755-ben visszatérve
Skóciába, Glasgowban szeretett volna műszerjavító - és gyártó
vállalkozást indítani, de a helyi rosszindulatú céhek arra
hivatkozva, hogy nem töltötte ki a hétéves tanuló évet,
megakadályozták elképzeléseit. Két év huzavona után a Glasgow-i
Egyetemen kapott lehetőséget, hogy műszerjavító műhelyét felállítsa.
Watt olyan tökéletesen megjavított eszközöket adott ki a kezéből,
amiért meghívták, hogy vegyen részt az egyetemi mérnöki kutató
munkában. Egyúttal igyekezett korábbi nyelvi felkészültségén
javítani, önállóan készült fel a német és olasz tudományos irodalom
olvasására.
A Newcomen gép modelljének képe:
https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Newcomen_steam_engine.jpg
Az egyetemen mély barátságot kötött a későbbi tudományág, a
közgazdaságtan megalapítójával Adam Smith-szel és a kémikus
Joseph Blackkel, aki felfedezte a magnéziumot, és Watt-tól
függetlenül feltalálta a látens (rejtett) hő fogalmát. Utóbbi
barátsága fontos szerepet játszik a hőerőgépek fejlesztésében. Másik
barátja, John Robinson, felveti egy gőz által hajtott autó
lehetőségét. Ez a gondolat talán nem volt időszerű még akkor, de a
gőz erejének használatát elültette Watt fejében.
1763-ban Watt 27 éves, amikor az egyetem egyik professzora, John
Anderson, aki fizika előadásain mutatta be a Newcomen
gőzgép-modelljét, felkérte annak javítására. Watt a modell javítása
közben tanulmányozta annak működését és meglepődött, hogy milyen
kicsi hatásfokú a gép.
Egy angol nyelvű filmet indíthatunk erről a következő oldalról:
Két
évet dolgozott a gép fejlesztésén, mire 1765-ben előállt az új
találmánnyal, az önálló gőzlecsapatóval, a kondenzátorral. A Watt
gép fenti animációján is jól látható, hogy miután a munkahenger fenti
állásában a munkahenger alatti szelep kinyílik, a kondenzátor
tartályába került gőzt csapatják le. A nyomáscsökkenés hatására a
munkahenger gőztartalma teljes mértékben a kondenzátorba kerül,
miközben a dugattyú a külső nyomás miatt lefelé mozdul. Az első
átalakításban ekkor még a külső levegő nyomta le a dugattyút, későbbi
újabb fejlesztéssel vezették a gőzt a dugattyú feletti térbe.
Wattnak időbe telt, hogy
ötletét kereskedelmi valósággá tegye. Jó barátja, Black adott neki
kölcsönt, és bemutatta John Roebucknak, a Skóciában lévő Carron
vasművek tulajdonosának. A kezdeti technikai nehézségek ellenére
Roebuck bízott a gép jövőjében. Kétharmados nyereség fejében
finanszírozta Watt fejlesztési költségeit, amivel Watt rendezhette
összes adósságát is. Watt végül sikerrel járt fejlesztéseivel és azok
leírásával, így 1769. január 5-én szabadalmat kapott, amit a hivatal
1775-ben további 25-évvel meghosszabbított.
1773-ra a gép csaknem
elkészülhetett volna, de Roebuck pénzügyi nehézségei miatt Wattnak új
támogatót, illetve üzlettársat kellett keresnie. Új mecénását meg is
találta Matthew Boulton személyében, aki egy gyáriparos volt az
angliai Birminghamben. Watt Birminghambe költözött. Boulton nemcsak
üzlettársa lett Wattnak, hanem élete végéig jó barátja is.
1774-ben egy új
találmány segítette a gőzgép fejlődését. Watt több éven keresztül
sikertelenül próbálta meg pontosan illeszteni a dugattyúit a
hengerhez, mert a kovácsolt vasak szivárgást okoztak a dugattyú
mellett. John Wilkinson olyan fúrógépet talált fel, amelynél
kulcsfontosságúvá vált a precizitás. Ahogy Boulton fogalmazott
1776-ban : "Mr. Wilkinson szinte hibátlan hengereket adott
nekünk, melyek átmérője 50 centiméter és hibája kisebb, mint egy régi
shilling vastagsága." Wilkinson fúrási technikája mérföldkő
volt a technika fejlődésében, amivel forradalmasította a gépgyártást.
1775-ben Boulton két
megrendelést kapott a Watt gőzgépének építésére. A két motort
1776-ban le is szállították, népszerűségük sok további megrendeléshez
vezetett.
Kezdeti üzleti sikerük
abban állt, hogy a Newcomen gépek átalakítását ingyen végezték, csak
az új és a régi gép tüzelőanyag megtakarításának hányadát kérték
fizetségül. A Watt által átalakított gépek Newcomen gépeinél már
kezdetben is fele annyi szenet fogyasztott.
A találmányt a bányászaton kívül más területek – malom, fűrész,
köszörű és egyéb forgó ipari berendezések -- hajtására is alkalmassá
tették. Ezt a feladatot Watt munkatársa, William Murdock
1782-ben oldotta meg, aki később gőzkocsit épített, valamint ő
szerkesztette meg hajók számára az első ingóhengeres
gőzgépet is. Murdock (1754-1839) a gázvilágítás legfőbb úttörője.
1781 és 1788 között Watt
több módosítást hajtott végre gőzgépén. A legfontosabb újítás a gőz
hatékonyabb felhasználására irányult, így kettős működésű dugattyúkat
vezetett be, amint azokat már a fenti animáción is láthattunk.
Megfelelő szelepvezérléssel a gőzt a dugattyú hol egyik, hol másik
oldalára vezették. Itt egy új nehézség merült fel.
A dugattyú szilárd, rugalmatlan nyele egyenes vonalban mozog, míg annak
felső végpontja a mérlegszerű himbán kis kör ír le. A régi
Newcomen-féle atmoszférás gépeknél ez az akadály nem merült föl,
mivel a dugattyú nyelét lánccal kötötték össze, de a kettős működésű
gépnél a láncot a dugattyú felfelé mozgásánál– mivel nem az ellensúly emelte a dugattyút –
használni nem lehetett. Watt négy rudat paralelogrammává egyesített,
s ezt a szerkezetet úgy kapcsolta a dugattyú nyele és a himba közé,
hogy míg három csúcspontja köríveket írt le, a negyedik -- a dugó
nyelével összekötött csúcs -- egyenes vonalban mozgott.
Watt
fojtószelepet alkalmaz a gőz bevezetésében, hogy a gép teljesítményét
szabályozni tudja. Fontos újítása, bár nem az ő találmánya, a
centrifugál-szabályozó, mely a gőzgép egyenletes, állandó
fordulatszámát biztosítja. Ilyeneket már a XVII. századi malmokban is
használtak a kövek közötti távolság és a nyomóerő szabályozására.
Működésének lényegét az animáció mutatja. A forgó ingán
felfüggesztett súlyok rudazat közvetítésével egy szelepet mozgatnak.
Ha a gép fordulatszáma a kívánt értéket meghaladja, akkor a karok a
nagyobb centrifugális hatás miatt felemelkednek, a kétkarú mérleg
áttételén keresztül a szelep elzár, ezzel kevesebb gőzt enged be
egységnyi idő alatt a munkahengerbe, így a fordulatszám lecsökken. Ha
a fordulatszám a kívánt érték alá csökken, akkor a karok lejjebb
kerülnek, így a szelep kinyit, növelve a gőz mennyiségén keresztül a
fordulatszámot.
A gőzsíp is Watt
találmánya. További újításai megkönnyítették a gőzgép gyárthatóságát
és szerelhetőséget. Feltalált egy indikátor nevű készüléket, amely a
hengertérfogat és a gőznyomás kapcsolatát adta meg. Oly fontosnak
tartotta az indikátort a gazdaságos működés szempontjából, hogy nem
is szabadalmaztatta, hanem jó húsz évig titokban tartotta. Az
indikátor lényege abban állt, hogy a gőz, miután a dugattyú útjának
bizonyos részét, például egyharmadát már megtette, a kazánból jövő
gőz szelepét elzárta, mivel ekkor a dugattyú, részint a már kapott
lendületénél, de még inkább a gőz utólagos kiterjedése miatt, még
hátralevő útját amúgy is megteszi. Ezzel elkerülhetőek a dugattyúnak
a henger felső és alsó falára gyakorolt ütődései, melyeket a
folytonosan áramló gőz idézne elő. Az indikátorral a gőz
megtakarítása egyenértékű volt a kondenzátor használatával.
Újításai eredményeként
elérte, hogy gőzgépei könnyen kezelhetőek lettek és ötször kevesebb
tüzelőanyagot használtak, mint Newcomen gépei.
Ma a munkavégzés,
illetve az energiaváltozás gyorsaságára jellemző fizikai mennyiség, a
teljesítmény mértékegysége a watt, jele W, ahogy azt minden villamos
fogyasztón is láthatjuk. Watt első gépei vizet szivattyúztak. A
megrendelő bányatulajdonosok azt kívánták, hogy a gőzgép annyit vizet
szivattyúzzon fel egy nap alatt, mint egy vagy több, megadott számú
ló. Ha annyi vizet szivattyúzott ki egy nap alatt, mint egy lóval
hajtott járgányos vízemelő, akkor az a gép egy lóerős volt,
teljesítménye 1 lóerő, röviden 1 LE. Watt később javasolta a lóerő
pontosabb, a fentiektől kissé eltérő definícióját. Megfelelő
átváltásokat alkalmazva az angol egységekből, egy lóerős az a gép,
amely egy másodperc alatt emel fel 75 kg tömegű testet 1 m magasba.
1960-ban a 11. SI (System International nemzetközi
mértékegységrendszer) konferencia a wattot a teljesítmény
mértékegységévé tette. Például 1 W azt jelenti, hogy 1 s alatt 1 N
erővel, 1 m úton hoz létre munkát, energiaváltozást egy gép.
Watt kellemes
megjelenésű, szellemes férfi volt, kitűnően tudott elbeszélni, bár
életében súlyos csapások érték. 1764-ben (más források szerint 1767.)
vette el első felségét, aki 1772-ben, ötödik gyermekük születésekor
meghalt. Az öt gyermek közül csak egynek sikerült elérni a 30 éves
kort, ő vitte tovább a vállalkozást Watt nyugállományba vonulása
után. Második házasságából is két gyermeke született, mindkettőjük
korán meghalt.
James Watt 1800-ban, 64
éves korában vonult nyugállományba, abban az évben az alapvető
gőzkondenzációs szabadalma lejárt. A vállalkozást folytatták az
alapítók fiai: Matthew Robinson Boulton és ifjabb James Watt. William
Murdoch a társuk lett. Watt nyugdíjasként sem maradt tétlen, új
találmányokkal kezdett foglalkozni. Feltalálta a távcsöves
távolságmérés új módszerét, egy berendezést levelek másolására, amely
abban állt, hogy mielőtt a speciális tinta megszáradt volna, hengeres
nyomóval másolatot készített róla. További újításaival itt nem
foglalkozunk.
Noha Watt nem járt
eredeti értelemben egyetemre, mégis nagyszerű tudósok között élt akár
Glasgowban, ahogy ezt már fentebb említettük. Birminghamben tagja a
Lunar Society tudósokból, mérnökökből és ipari vállalkozókból álló,
illetve a Rotterdami székhelyű Batavian Society for Experimental
Philosophy amatőr tudósok társaságának. Ugyanakkor élénk levelezésben
állt több nagy gondolkodóval is, ahogy azt az alábbi levélrészlet is
bizonyítja. Ebben Watt Priestley angol fizikus és kémikus hidrogén
égésével kapcsolatos tapasztalataira reagált 1783. április 26-án:
"Mik
az ön kísérletének termékei? Víz, fény és hő. Nem vagyunk-e már most
feljogosítva azt következtetni, hogy a víz nem egyéb, mint
összetétele két gáznak, az oxigénnek és hidrogénnek, melyek rejtett
melegüknek egy részétől megfosztattak; hogy az oxigén nem egyéb mint
víz, mely hidrogénjétől meg van ugyan fosztva, de rejtett hővel és
rejtett fénnyel van összekötve? Ha a fény a hőnek csak módosulata,
vagy csak bizonyos körülmény a hő föllépésénél, vagy a hidrogénnek
egyik alkotó része, akkor az oxigén olyan víz, mely hidrogénjétől meg
van fosztva és rejtett melege van."
Watt
ezzel a ma is tényszerű leírással egyike lett azon első
gondolkodóknak, akiknek sikerült a víz összetételének meghatározása.
Tudományos és mérnöki munkáinak elismeréseként 1784-ben az
edinburghi, 1785-ben pedig a londoni Royal Society (Királyi Társaság)
is tagjává választotta.
1819. augusztus 19-én,
83 éves korában halt meg az akkori ipari világ fővárosában,
Birminghamben.
Watt után
A
kazánrobbanás veszélye és a tömítési nehézségek miatt Watt ellenezte
a nagynyomású gőz használatát, minden gépe közel atmoszferikus,
légköri nyomáson üzemelt. A technológia fejlődésével ezek a
nehézségek megoldódtak, így a XIX. század első felében
robbanásszerűen jönnek létre az újabb és újabb gőzgépalkalmazások.
Richárd Trevithick – a gőzgépes közúti és vasúti
közlekedés úttörője -- megépíti az első nagynyomású, működő
gőzmozdonyt. George Stephenson megalkotja az akkori
leggyorsabb gőzmozdonyt, a Rocket nevű lokomotívot. Az Amerikából
Európába érkező Robert Fulton sikeresen hajókra adaptálja a
gőzgépet. A fejlesztések sorát folytathatnák a huszadik század
közepéig, amikor a belsőégésű, benzin és dízel üzemű motorok végleg
kiszorítják a gőzmotorokat. A gőzgépekről mégsem mondhatunk le. Ma a
villamos áram termelésének 95 százalékában akár a fosszilis anyagok
elégetésével, akár a nukleáris energia felszabadításával vizet
forralunk fel, és az így kapott nagynyomású gőzt engedjük rá a
gőzgépekre, mai nevükön gőzturbinákra. A gőzturbinákkal összekapcsolt
villamos generátorok a forgási energiából villamos energiát hoznak
létre, amit mi az otthoni villamos berendezéseinkkel „fogyasztunk
el”.
Irodalom:
Horváth Árpád Korok, gépek, feltalálók Gondolat Könyvkiadó Budapest 1966.
Az alábbi webcímek 2018. augusztusában elérhetőek voltak:
1846. július 15-én megnyílt Magyarország első vasútvonala, a pálya ma is összeköttetést ad Budapest és Vác között. Az akkori Pest és Vác közötti 33 kilométeres úton 59 perc volt a menetidő, amiben a Dunakeszi állomáson tartott 10 perces pihenő is benne volt. Pestről a „Buda" és „Pest", Vácról pedig a „Hungária" és „Pannónia" húzta a forgóvázas személykocsikat.
Az első állomás
A korabeli váci vasútállomás ma is jó állapotban áll a pályaudvar épületével szemben. A pesti épületből lett a mai, Gustave Eiffel által tervezett Nyugati pályaudvar. Ezt az első vasútvonalat gyorsan követte a többi, a Pest-Szolnok vasút megépítése, hogy aztán a neoabszolutizmus, majd a dualizmus idején folytatott építkezések nyomán a sínek a századfordulóra behálózzák a teljes történelmi Magyarországot.
A Nyugati pályaudvar elődje
Stephenson gépe
A vasút óriási sikerét a gőzgép feltalálása alapozta meg, amiből aztán megalkották a gőzmozdonyt. Az első jól működő mozdonyt Richard Trevithick (1773–1833) építette, és 1804-ben öt teherkocsit és 16 utast vontatott el vele. De az igazi, minden mozdonyok őse George Stephenson nevéhez fűződik. Ő 17 féle mozdonyt épített, 1825-ben a Locomotion No. 1 nevű gépezetével nyílt meg az első közvasút Stockton és Darlington között.
Ahogy a gőzgép a vasút is az ipari forradalom terméke. A vasút alapját jelentő sínpárt és a talpfát az ércbányákban alkalmazták először, ez lett annak idején továbbgondolva és vált belőle emberi szállításra alkalmas jármű. A vonatokat eleinte lóval vontatták – ez volt a lóvasút. Magyarországon Kőbányán építettek először ilyet 1827-ben. Egy évig működött, majd érdeklődés hiányában kivonták a forgalomból.
A Duna jobb és bal partja
Stephenson vasútja után megállíthatatlanul szaporodtak Európában a vasútvonalak. Talán nem csak praktikussága miatt, hanem presztízskérdést is csináltak az ügyből – a korral haladni kell. Ennek nyomán 1832-36-os rendi országgyűlésen törvényt alkottak az első vasútvonal megépítéséről, mely a Pest-Buda és Bécs közötti közlekedést tette volna egyszerűbbé. A vonal megépítésért báró Sina György és Ullmann Móric között folyt ádáz küzdelem. A nyertes személye meghatározta a vasút nyomvonalát. Sina báró a Duna jobb oldalán, míg Ullmann egy baloldalon futó nyomvonalat szeretett volna. Ebből ki is derül, hogy ki nyerte meg a koncessziót.
Ullmann Móric - részlet Barabás Miklós portréjából
A döntés megszületett, az első szakasz Pest és a tőle 33 kilométeres távolságban fekvő Vác között valósult meg. A porosz Karl Friedrich Zimpel két éven belül elkészítette az építkezés terveit, anyagi viták miatt azonban hamarosan távozott az országból, így a munka néhány éves késést szenvedett. A Helytartótanács 1844 januárjában hagyta jóvá az építkezés terveit.
Nincs új Európa ege alatt
Az építkezés 1844. október 5-én kezdődött, mondhatni igazi európai összefogás keretében. A második főépítész a szintén porosz August Wilhelm Beyse volt. Az első magyar kötött pályát import acélból, walesi és poroszországi kohók által gyártott rudakból építették meg, a talpfákat a magyar tölgyerdők, a sínek rögzítéséhez használt csavarokat pedig Resicabánya kohói biztosították. A vasútvonal környékén épített töltést a Duna medréből nyert hordalékanyag szolgáltatta.
Hogy akkoriban sem mentek másképp a dolgok, a vasútvonal építése nem volt mentes a visszaélésektől. A főépítész ezt úgy akarta megakadályozni, hogy kisvállalkozókkal végeztette volna a munka nagy részét, azonban engedett a nagybefektetők nyomásának. Ennek nyomán elszaporodtak a sikkasztások, jelentős összegeknek veszett nyoma. August Wilhelm Beyse egy év urán belefáradt a szélmalomharcba, helyét Lacher Károly vette át. Ő az utolsó 10 hónapban maradéktalanul befejezte a munkát.
Főherceg a vonaton
1845 márciusában megkezdődött az első pesti indóház építése, ami a mostani Nyugati pályaudvar elődjének tekinthető. A munka olyan jó ütemben haladt, hogy az első Belgiumból rendelt gőzmozdonyok már novemberben próbautat járt be Rákospalota és Pest közötti 10 kilométeres szakaszon. 1846 nyarára az egész vasútvonal készen lett, úgyhogy júniusban már elkezdték a személyzet kiképzését.
Ünnepélyes keretek
Elérkezett hát a nagy pillanat, 1846. július 15-én József nádor és felesége megnyitotta a 33 kilométer hosszú vonalat. Pestről a „Buda" és „Pest", Vácról pedig a „Hungária" és „Pannónia" húzta a forgóvázas személykocsikat. A főhercegi pár ünnepélyes keretek között vonatozott Vácig. A szerelvény Dunakeszin pihent 10 percet, ezzel együtt egy órán belül Vácra érkezett. Minden a lehető legnagyobb rendben zajlott, az első lépés megtörtént, Magyarországon kitört vasútépítési láz.
Néhány érdekes adat
Az első járat délután háromkor indult, nyolc kocsi szállította a 250 meghívottat. A gőzmozdonyokat Belgiumban gyártotta a Cockerill nevű cég, szétszerelt állapotban, hajón érkeztek Pestre. A mozdonyok teljesítménye 50-60 lóerő volt, 10.9 tonnát nyomtak, átlagsebességük 42 km/h volt. Az utasokat szállító szerelvények ablakait bőrfüggöny fedte, a világítást mécsesekkel és olajlámpákkal oldották meg, télen meleg vizes palackokkal fűtöttek. A vonatozás sokáig megfizethetetlen volt az átlagemberek számára. Az utazásért az akkoriban sok előjogot élvező nemességnek is a zsebébe kellett nyúlnia. A vasút csak akkor vált igazi tömegközlekedési eszközzé, amikor 1889-ben bevezették a zónatarifákat: ekkor már 26 villamosjegy árán el lehetett jutni Pestről Bécsbe.